„Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drága drágakő!” ( Shakespeare )

2015. október tizenhetedikén az Apáczai Csere János Szakközépiskola kiragyogott a szürke hétköznapokból. Az intézmény századik születésnapját ünnepelték együtt hajdani és jelenlegi pedagógusok, diákok. Ezen a kicsit borongós napon csupa kellemes, szívet melengető és felemelő élményben volt része az egybegyűlteknek.

„Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.” (Csorba Győző) Ezt a gazdagságot gyarapították a színes és változatos programok. A vendégek előtt egész nap nyitva állt az iskola padlásterében berendezett kiállítás, mely az 1915-ben elindult polgári leányiskoláról, valamint az intézmény történetének meghatározó profiljáról: a postai, vasúti és egészségügyi szakmáról emlékezett meg.

A nap folyamán az iskola jelenlegi tanárai körbevezették az érdeklődőket az épületben, megmutatva a változásokat és fejlesztéseket.

A rendezvény ideje alatt alkalmi posta működött az iskolában, de vérnyomást is mérethettek a résztvevők, belenézhettek a digitális centenáriumi évkönyvbe, amely erre az alkalomra készült.

Az ünnepi program 11 órakor kezdődött Gaál János igazgató úr beszédével, amelyben az összetartozás átélésének fontosságát hangsúlyozta, majd áttekintette az Apáczai történetét a kezdetektől napjainkig.
A jövőnk a múltunk emlékeiben gyökerezik. Az iskola története 1915-ben indult Isten rendelése szerint, a katolikus egyház támogatásával és a Szent Orsolya Rend szerzetes tanítónőinek közreműködésével. Az ünnepség helyszíne, a Díszterem egykor kápolnaként funkcionált. Az apácák és az alapítók előtt tisztelegve idéztük meg az egykori hangulatot Király József atya segítségével, akinek szintén az Apáczai volt az alma mater, ott érettségizett. Áldást kért az Úrtól az intézményre és mindenkire, aki átlépi kapuit. A magvető példázata alapján a tanító és tanítvány kapcsolatáról beszélt, majd közösen imádkoztunk az iskoláért.

Ezután Gáspárné Takács Magdolna osztotta meg az ünneplő közönséggel emlékeit, iskolához fűződő érzéseit, hiszen ő nemcsak diákként, de az iskola könyvtárosaként is kötődik intézményünkhöz. A Kapos Kórus dalai után következett a diákok ünnepi műsora, amely valóban a könnyekig meghatotta a jelenlévőket. Először bemutatták, hogy mennyire átalakult a diákok élete 100 év alatt.

Minden változott, a történelem viharai ellenére az Apáczai minden reggel kinyitotta kapuit, nap mint nap elkezdődött a tanítás. Tanárok, diákok s velük szülők kezdtek 100 éven keresztül minden ősszel új tanévet. A lényeg azonban ugyanaz maradt. „S ez mélységes titok. Ez a szeretet. Mert azt, amit tanítottak, könnyen elfelejtjük. De azt, ahogyan tanították, azt soha.” ( Korzenszky Richárd)

A finom ebéd után, amit az iskola diákjai szolgáltak fel figyelmesen és udvariasan, a délutáni programok is lélekemelő pillanatokat szereztek mindenki számára. Két órakor az Apáczai egykori legendás tanáráról, Istók Kálmánról elnevezett tantermet avatták fel. Tanítványai, Dr. Kalocsa Jolán és Varsányi Márta, felidézték a az együtt átélt szép emlékeket ,Fenyvesi Gábor közreműködésével. A megemlékezésen részt vettek a családtagok, valamint Potápi Árpád államtitkár is, aki szintén mesélt egykori tanáráról. A megható eseményen érvényesült Istók Kálmán egyik kedvenc idézete:” Csak a derű óráit számolom.”

Három órakor „ a csokornyakkendős,fehér köpenyes, örökmozgó Bundy bácsi”, Mészáros József tantermét adták át. Ellenberger József és Markovitsv Magdolna közreműködésével. Bundy bácsi özvegye meghatottan mondta, hogy „ a szívünkben fellobbanó jelképes kis mécsesek fényei viszik neki a kedves hírt, hogy ma őt is ünnepeljük. A mennyei iskolában érezheti a földiek szeretetét.”

Az ünnep zárásaként, megemlékezve arról, hogy egykor az intézményben működött a Zeneiskola is , varázslatos koncert emelte a rendezvény fényét: a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekart hallhattuk Kiszler András karmester vezetésével.

Csodálatos élmény volt ezen a napon az Apáczai családjához tartozni, érezni az iskola és az egymás iránti szeretetet, a jelen és a múlt találkozását..Megvalósult az ünnepi műsor egyik legszebb gondolata:” Olyan jó együtt lenni velük! Ha ezt az élményt tudná adni minden iskola… s akkor, ha magunkra maradunk, sem vagyunk egyedül. Olyan jó együtt lenni velük…”

Iskolánk megköszöni a cégek, vállalatok, magánszemélyek egykori tanárok és diákok támogatását, akik hozzájárulása lehetővé tette az esemény megszervezését.

Részletesen: www.acsjszki.hu

Az iskolatörténeti kiállítás november 24-ig várja látogatót!

Fotók: Apáczai Csere János Szakközépiskola és Tilinger Sándor