azzal a céllal, hogy közösen hangolódjanak a másnapi ünnepre.

A kemencében pékek és segítőik sütötték meg azt az új kenyeret, amit frissen őrölt lisztből készítettek. Ahhoz az idei nyáron aratott búzát helyi és környékbeli mezőgazdasági vállalkozók - az Agrár-Béta Kft., a Róna Kft., Kövécs Gyula, Völgyi Zsolt, a Kósa Kft., valamint a Győri Bene Kft. - ajánlották fel. Miközben a cipók aranybarnára sültek, addig a múzeum kertjét lecsóillat lengte be. Ezt a finom ételt kínálták aztán óriási bográcsokból vacsorára a szakácsok a rendezvény mintegy 150 fős közönségének. Azt követően beszélgettek egymással az összejövetel résztvevői, akik kedvenc slágereiket is elküldhették egy rögtönzött kívánságműsor keretében a jelenlévő ismerőseiknek.

A remek hangulatú este után másnap délelőtt a kertvárosi római katolikus templomban Hegedűs János mondott ünnepi szentmisét, melyen prédikációjában a szentté avatott István király államalapító szerepe mellett a hit és a vallásosság fontosságát emelte ki. Az istentisztelet résztvevői aztán együtt vonultak át a közeli Szent László, ahol a plébános előbb megáldotta az előző nap a múzeumkerti kemencében elkészült új kenyeret, majd a város polgármestere megszegte azt.

- Van úgy, hogy a kisebb rosszat kell megtenni a nagyobb rossz elkerüléséért és hosszú távon a jó megszületéséért - emelte ki ünnepi beszédében Szabó Loránd. - A mai napon főleg Szent István királyunkra emlékezünk. Ő sokat áldozott és sokat tett azért, hogy Magyarország, mint állam beilleszkedjen az európai országok sorába. Áldozott, mert két tűz közé került: vagy meghagyja a keresztény ősvallást, vagy elfogadja a római katolikus egyház igen kemény és ellentmondást nem tűrő álláspontját. István mérlegelt, majd döntött: a kisebb rosszat választotta azért, hogy Magyarország ne szálka, ne állandó ellenpont legyen, hanem egységes, integrálható, erős állam, amely magáénak tudhatja Róma támogatását. A király azt is tudta, hogy nem elég csupán az ország határain belül megteremteni egy egységes, vallásilag homogén közeget, hanem a Kárpát-medence teljes területében kell gondolkodnia. Államalapító királyunk pontosan tudta azt, hogy milyen értékeket adhat a magyar gazdasághoz és kultúrához a más népekkel való együttműködés. Ahogy fogalmazott, „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”. Ugyanakkor azt is szem előtt tartotta, hogy az egységes vallás és az ezen keresztül terjeszthető írásbeliség, műveltség és kultúra kulcsfontosságú uralkodása erősségének megőrzéséhez. Rengeteget tett tehát azért, hogy szellemi központokat hozzon létre az apátságokban és kolostorokban, ahol iskolákat működtetett, amelyekben a szerzetesek az európai keresztény kultúrára oktatták a diákokat, kinevelve így egy olyan igen művelt réteget, akik közül az uralkodó és a vármegyék legfőbb elöljárói, tisztségviselői kerültek ki. Szent István legfontosabb gondolatai és céljai ma éppúgy érvényesek, mint ezer évvel ezelőtt! Egységes Európa. Európai Unió. Mára ez a két fogalom egyre inkább negatív, mint pozitív érzést vált ki sokakban. Hogy a történelem ismétli magát, az régen felismert igazság. Mert ma épp az a dolgunk, mint annak idején Szent Istvánnak: egységesíteni az országot, közös nevezőre hozni a magyarokat, megőrizni függetlenségünket és így kiállni értékeinkért, miközben szem előtt tartjuk azt is, hogy európai uniós tagságunktól nem kívánunk megválni, Ahhoz, hogy viszonylag szuverén állam maradhassunk, ne pedig egy nagy globalizációmániás massza része legyünk, óriási erő kell. Az erőt pedig meríteni kell valahonnan, többek között a múlt jó példáiból, jelen esetben Szent Istvántól és Szent Lászlótól.

Az egész napos városi ünnepségsorozat megnyitóján az önkormányzati vezető és a kertvárosi képviselő, Tóth Gyula leleplezte a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett helyi keramikusművész, Varga Gábor Szent László-szobrát. Annak helyét a település főépítésze szakmai alapon jelölte ki, a térnek a legfrekventáltabb részét választotta. Az elhelyezést nehezményezte a helyi Székely Kör vezetője, ennek több főrumon is hangot adott. A civil szervezetnek az ebben a témakörben tartott ülésére elment Szabó Loránd is. Ő és a tagok azonban nem tudtak dűlőre jutni abban a tekintetben, hogy a szobrot ne a Székely Kör tulajdonában lévő kopjafa elé állítsák fel. A polgármester elmondta: fontosnak tartja azt, hogy a székelyek emléktárgyaikat elhelyezzék, erre viszont a székelykapu környékét javasolja.
A hagyományos kertvárosi búcsú koradélután kezdődött a Szent László parkban. A Helmut Brook Blockflöte Együttes reneszánsz zenéi nyitották meg a programot. Azt követően helybeli és pécsi táncosok kápráztatták el látványos produkcióikkal a szépszámú közönséget. A gyerekek előbb a Hangolós Zenés Színház, „Mesterségek” című előadását tekinthették, majd kipróbálhatták a trambulint, a légvárat, az íjászkodást és a ringlispilt is. A felnőttek Farkas Bálint és Bálint Emese operettslágereinek tapsolhattak.
Este az Ogulin udvarban többszázan gyűltek össze azért, hogy meghallgassák Herczku Ági és a Banda koncertjét. A Liszt-díjas népdalénekes és muzsikusai remek előadásukkal ezúttal ugyanúgy elkápráztatták a dombóváriakat, mint tették azt néhány nappal korábban a budapesti vizes világbajnokság megnyitójának közönségével.
Az Ogulin udvarban tavaly felállított Forrás című szobrot átalakították és idén már egy hűsítő szökőkútként üzemel. A női alak egy kagylót tart a kezében, amely bordázataiból csordogál a hűsítő víz. A jeles alkalomból Máté Zoltán a Hamulyák Közalapítvány elnöke köszöntötte az ünneplőket.
A szobor méltatása után következett az est fénypontja. A nemrégiben nagy sikert aratott vízi és lángshow-t tekinthették meg az egybegyűltek, amely ezúttal is nagy népszerűségnek örvendett.